Persze inkább az
író-könyvek. Ha nem irodalomként veszem számba a végrendelet-könyvét
Testamentum címmel - ugyan miért ne venném - benne olyan - a magyar
történelmet meghatározó - ismert figurák végrendeletei, mint Balassi
Bálint, Zrínyi Miklós, Petrőczi Kata Szidónia, Bethlen Kata, Bethlen
Gábor, Rákóczi Ferenc, Martinovics Ignác, Bessenyei György, Széchenyi
István, Kossuth Lajos, Kölcsey Ferenc, Madách Imre, Jókai Mór, Zichy
Mihály, Jászai Mari, Egressy Gábor, Arany János, Munkácsy Mihály, Vajda
János, Károlyi Mihály, Görgey Artúr, Tisza István, Herczeg Ferenc,
Szabó Dezső. Irodalom ez, a végrendelet irodallom, akkor is, ha nem író
írja.
Boldog születésnapot CsG, főlevéltáros!
Születésnapját
ünnepli ma az a levéltáros (fő!) Csiffáry Gabriella, akihez (Hegedűs
Géza mellett) legnyugodtabban fordulhatok, ha a Bőségben szereplő íróimról
valami érdekeset, súlyosat, netán félelmeteset kívánok találni. Az
Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett magyar
nyelv és irodalomtörténész diplomát. Később megszerezte a
bölcsészdiplomát is (Master of Art). Az Országos Levéltár Polgári kori
osztályán került. Ma Budapest Főváros Levéltárában 1985-től dolgozik,
mint levéltáros, 1997-től pedig, mint főlevéltáros.
Állít össze politikus-könyveket (Magyar politikusok önéletrajzai),
de színészekkel vagy képzőművészekkel foglalkozó köteteket is, én
maradok az íróknál, ha nem számítom egyik legmegrendítőbb válogatását: '56 izzó ősze volt címmel
szerkesztett fotóalbumot, százezer korabeli ötvenhatos fotóból
válogatva. Írtam is róla annak idején, de most nem találom.
Egyszóval: Csiffáry Gabriella nem kommentál, nem elemez (attól könnyű kiakadni),
válogat, sorba rendez, doku-jegyzeteket fűz alá. Te pedig, kedves
olvasó, gondolj, kutass utána, vagy elég, ha érzed, a válogatás íve mit
jelent, merre tart. Az ötvenhatos fotóregény után - azt hiszem -,
másként látom ötvenhatot is.
Persze inkább az író-könyvek. Ha nem irodalomként veszem számba a végrendelet-könyvét Testamentum címmel
- ugyan miért ne venném - benne olyan - a magyar történelmet
meghatározó - ismert figurák végrendeletei, mint Balassi Bálint, Zrínyi
Miklós, Petrőczi Kata Szidónia, Bethlen Kata, Bethlen Gábor, Rákóczi
Ferenc, Martinovics Ignác, Bessenyei György, Széchenyi István, Kossuth
Lajos, Kölcsey Ferenc, Madách Imre, Jókai Mór, Zichy Mihály, Jászai
Mari, Egressy Gábor, Arany János, Munkácsy Mihály, Vajda János, Károlyi
Mihály, Görgey Artúr, Tisza István, Herczeg Ferenc, Szabó Dezső.
Irodalom ez, a végrendelet irodalom, akkor is, ha nem író írja.
Négyszáz esztendő magyar nyelvi világa, irodalmi, színészi, politikusi
végakarata kora nyelvén, megdörgetve az elmúlás pátosszal teli
harangján - ínyencnek kész Paradicsom.
De mondom, leginkább a Búcsúszavak = magyar írók, költők, színészek búcsúzó és búcsúztató szavai, írásai.
Az ember bizonyos kort betöltve igyekszik egyre kevesebbet gondolni a
halálra, temetőbe, temetésre nem jár, rossz gondolatokat keltenek a
tömeges sírok, de nem ugrik el, amikor szembetalálkozik Latinovits
utolsó levelével.
Vagy pl. Márai Sándor utolsó naplóbejegyzéseivel:
"Utolsó naplófeljegyzéseiben* az író
(1900-1989) személyes, szűkszavú vallomásokban ír az elmúlásról.
Elmondja fájdalmas szenvedéseit, amelyekben lassan-lassan megvált
szeretteitől. Először feleségétől, Lolától**, majd Kató húgától és két
öccsétől, Gábortól és Gézától. A legtragikusabban azonban fogadott
fiának, Jánosnak*** váratlan halála érintette, aki fiatalon, 46 éves
korában hunyt el. Teljesen egyedül maradt. Február 21-én a kora
délutáni órákban egy végzetes pisztolylövéssel végzett magával.
Kívánsága szerint hamvait a tengerbe szórták. Az élettől búcsúzó Márai
naplójának 1989. január 15-én írt utolsó sorai is bizonyítják, hogy
készült a halálra:****
Várom a behívót, nem sürgetem, de nem is halogatom: itt az ideje. (1989)
* Márai Sándor: Napló, 1984-1989. Budapest, 1999, Helikon.
**
Az író felesége, Márai Lola 1986. január 4-én halt meg. Halálára
vonatkozóan Márai a következőket jegyzi meg: ,,(január 1.) Újesztendő.
Az életünknek vége, neki lehet még néhány hete, nem élet, csak derengő,
öntudatlan létezés. Számomra ez az év vége az életnek -, akkor is, ha
túlélem. Nincs hajlamom meghalni, sem élni. Ebben a derengésben minden,
amit az élet hozott, értelmetlen, csaknem groteszk. (január 4.) L.
meghalt."
*** Márai Sándor nevelt fia, János 1987. április 23-án
halt meg. Az író naplója a következőképpen emlékezik meg haláláról:
"János meghalt. Negyvenhat éves volt. Reggel hatkor felkelt, mint
minden nap, hogy munkába menjen. Kilépett az ágyból, összeesett,
kórházba vitték, eszméletlenül feküdt tizennégy napon át, comatose
állapotban. Nem látott, nem hallott, csövön át etették. Így halt meg,
nem tért magához..."
**** A ravasz meghúzása előtt Márai felhívja a rendőrséget.
-----------
Vagy Márai Sándor utolsó levelével:
Tollas
Tibor költő, a Nemzetőr című folyóirat főszerkesztője, az 1956 utáni
emigráció egyik vezéralakja, 1989. február 6-án levélben fordult Márai
Sándorhoz, melyben Haldimann Éva német nyelvű méltató cikkével kereste
meg az írót.* Márai megrendítő válasza élete utolsó írása is egyben:
Kedves Tibor, 89. 2. 17.**
köszönöm
a fáradtságot és a figyelmességet. A magamfajta hullajelölt számára
érdekes idejében elolvasni a nekrológot. Nem tudom, mi késztette a
tekintélyes svájci újság szerkesztőjét, hogy közzéadja ezt a
gyászjelentést, nem ismerem a Hinweis íróját, de jólesett a biografikus
és bibliografikus adatok lelkiismeretes mutatása.
Amit az odaáti
helyzetről írsz, azt ti ott közelebbről tisztábban látjátok, a
történelmet nemcsak olvasni és hallani, hanem szagolni és tapintani is
kell, ha valami biztosat szeretnénk tudni. Eppur si muove***, ez
biztos. De az eltömegesedett és elöregedett emberiségnek ebben a
korszakában nem lehet jósolni. Die Geschichte geschieht [megtörtént
dolog], írta Marx, és ebben az egyben igaza volt.
Örülök, hogy jó egészségben viszontláthattalak és sajnálom, hogy erre csak ritkán van alkalom.
A legjobb kívánságokkal Márai Sándor
* Az utolsó levél néhány
nappal Márai Sándor halála előtt íródott. Tollas Tibor bátorító
levéllel és Haldimann Éva szép, német nyelvű méltató cikkével kereste
meg: "Kedves Sándor Bátyám! München, 1989. február 6. Ma küldték
meg barátaim Svájcból a Neue Zürcher Zeitung igen szép és hosszú cikkét
Rólad. Sietve továbbítom, hogy örömet szerezzen Neked is. Január
közepétől 2 hetes svájci körúton voltam, ahol minden este 7 városban,
ahol irodalmi estem volt, megemlékeztünk Rólad! De sokszor elgondoltam,
mért nem születtem péknek, most minden este friss fehér magyar kenyeret
vinnék Hozzád, hogy remetei magányodban minden nap örömet vigyek.
Otthon
minden forr, lázban ég az ország, de mi is. Gyorsvonati sebességgel,
váratlan váltókkal rohannak az események, alig lehet követni. Kár, hogy
10 évvel nem vagyunk fiatalabbak. Szeretettel köszönt tisztelő híved, aki sokat gondol Rád: Tibor"
** Ez a levél a Napló megdöbbentő utolsó sora után készült: "Várom a behívót, nem sürgetem, de nem is halogatom. Itt az ideje."
*** És mégis mozog a föld.
---------
Vagy Szabó Dezső utolsó soraival, mielőtt éhen halt volna az ostrom alatt:
Szabó
Dezső (1879-1945) utolsó éveiben Életeim címmel írt önéletrajza kötötte
le minden idejét. Benne jegyezte le halála előtti utolsó gondolatait
is. A lakásában őrizte a több mint kétezer oldalas kéziratot, melyet
halálakor találtak meg. Szemtanúk visszaemlékezése szerint 1945.
december 25-én, amikor hatalmas robbanás rázta meg a házat, az író is
levonult a pincébe, ahol állapota rohamosan romlott. Utolsó napjaiban
fekete kofferjén üldögélt, melyben vagyonát tartotta. 1945. január 6-án
egy kisebb szívrohama volt, melynek következtében egyre több rosszullét
vett rajta erőt. Hét nap elteltével, január 13-án fizikuma már
tragikusan leromlott, és délután négy óra körül állt be nála a halál:*
Az elhunyt írót a bérház lakói beletették egy vendéglői
konyhaszekrénybe, melyet a szomszédos Rákóczi térre cipeltek ki, és ott
temették el. Itt találtak rá 1945. január 23-án. A Kerepesi temetőben
talált végső nyughelyre.
... Ma 1944. december 12-ike
van. Az ágyúk folyton dörögnek, a sziréna mindegyre felüvölt. Élelmet
már nem tudok beszerezni, valósággal éhezem. Még van valami kevés
kávém, egy pár szivarom, és egy üveg likőröm. Ezek tartják bennem a
lelket [...]
Ma 1944. december huszonkettedike. Holnapután
Karácsonyeste van. Már éhezem is. Nem a pénz hiányzik. A körülvett
városban minden beszerzési forrás beszáradt. És én nagyon egyedül
vagyok. És ez az egyedülség morális szükség, emberségem tiszta
lélegzése. Mert mégis: az életem mindenek fölött uralkodó parancs [...]
1945
--------------
És itt olvasható Latinovits utolsó levele, melyet Cserhalmi Györgynek írt:
Balatonszemesen,
1976. június 4-én hunyt el tragikus körülmények között Latinovits
Zoltán (1931-1976). Utolsó, segélykérő levelét halála napján írta
Cserhalmi Györgynek, aki nagyon közel állt hozzá. Cserhalmi a borítékra
írt címzés kusza betűiből arra következtetett, hogy azt nem sokkal az
öngyilkosság bekövetkezte előtt, még a balatonszemesi állomáson
címezhette meg a művész. Édesanyja visszaemlékezése szerint utolsó
szavai ezek voltak: "Hát érdemes?"
Cserhalmi Györgynek
Gyurikám! 76. 6. 4.
Embertelen
küzdelmet folytatok magammal, és sokszor sikertelenül. A depressió vagy
vélt depressió ellustított, teljesen elpuhított. Tegnap még a fél napot
ágyban töltöttem, a legrosszabb gondolatokkal morfondírozva. Ma végre
nekiláttam a jógázásnak, favágásnak. Ezért ma jobban érzem magam. Most
már mindennap 3x megcsinálom a gyakorlatokat. A közérzetnek segít. De
azután nem tudok mit kezdeni magammal. Bűntudattal,
lelkiismeret-furdalással élek és ez mindent lebénít. Ha olvasok,
negyedét jegyzem meg. Mi van itt még? Séta, kerékpár. Témám nincs,
szüleimnél nagyokat hallgatunk. Nagyon mélyre süllyesztettem magam.
Alvás erős altatóval.
Kérlek, ha tudsz, segíts! 10-én megyünk fel
Pestre. 1h-kor kell a főorvosnál jelentkezni.* Utána felmegyünk a
házba. Lemhényi, ha igaz, ott lesz a főorvosnál, akar vele beszélni.
Kb. 3h felé vagyunk a háznál. Ha tudsz, gyere fel, és mindent
megbeszélünk.
Hálás szeretettel ölel: Zoli
(1976)
* Latinovits Zoltánt 1976. április 12-től május 31-ig a Völgy utcai ideggyógyintézetben gyógykezelték.
Latinovits (1931-1976) utolsó
napjának eseményeit többek között Szigethy Gábor örökítette meg: "Alig
tizenkét órával ezelőtt indult el Latinovits Zoltán Budapestről
Szemesre, ahol aznap borús az idő. Latinovits Zoltán nyugtalannak
látszott. Déltájban levelet írt Cserhalmi Györgynek. Ebéd után
lepihent, aztán sétálni indult... Hét óra múlt, amikor kilépett a
házból. A mentőket 19. 44-kor riasztották. A MÁV Vezérigazgatóságára
21.45-kor érkezett a hivatalos jelentés: »Jelentem, hogy a mai
4209 számú vonat 19.40-kor a Nagykanizsa felőli bejárati jelzésnél az
1388-1389 számú szelvényben elgázolta Latinovits Zoltán színművészt.«" A
mentők a helyszínről elszállították, és még a községben meghalt a
mentőben. 1976. június 8-án, a család lakóhelyén, Balatonszemesen
temették el.
Csiffáry Gabriella jelentősebb kötetei
Magyar írók önéletrajzai (Palatinus-Könyvek Kft., Bp., 1999.) (Születtem sorozat)
Magyar színészek önéletrajzai. (Új Palatinus-Könyvesház Kft., Bp., 2000.) (Születtem sorozat)
Magyar képzőművészek önéletrajzai. (Új Palatinus-Könyvesház Kft., Bp., 2002.) (Születtem sorozat)
Magyar tudósok önéletrajzai (Új Palatinus-Könyvesház Kft., Bp., 2003.) (Születtem sorozat)
Magyar politikusok önéletrajzai (Új Palatinus-Könyvesház Kft., Bp., 2005.) (Születtem sorozat)
„Tisztelt Uram!” Nyílt levelek gyűjteménye (Új Palatinus-Könyvesház Kft., Bp., 2003.)
Régi magyar fürdővilág (Helikon Kiadó, Bp., 2004.) (Paletta sorozat)
Testamentum. Magyar végrendeletek gyűjteménye (Vince Kiadó Kft., Bp., 2006.)
Búcsúszavak. Magyar írók, költők és színészek utolsó szavai, búcsúlevelei és gyászbeszédei (Tericum Könyvkiadó, Bp., 2006.)
„56 izzó ősze volt…” – Pillanatképek a forradalom napjairól (Budapest Főváros Levéltára, Bp., 2006.)
"Talán eltűnök hirtelen"… Magyar politikusok, művészek, tudósok búcsúszavai.(Athenaeum 2000 Kiadó, Bp., 2007.)
születésnap
Tulajdonképp csak annyi, hogy szül. évem '77. 06. 04.
sze,ny
?????????????? onagyz
??????????????
onagyz
Született július 4-én
Nem láttad a filmet? Született július 4-én :))
Gondolom, arra utal, hogy Latinovits halála után 1 évvel.
(törölhető, felejthető)
Én meg számolni tanuljak meg előbb, hogy melyik a 6. hónap :(
Nem ügy KL, én nem
Nem ügy KL, én nem hónapot, hanem százéveket írok el lazán :)
onagyz