A szivacs szavunk sokkal újkeletűbb a spongya szónál, mivel legkorábban 1828-ban tűnik fel. (Boncztud.). Jelentése tengervízben, édesvízben gyakran telepesen élő, alacsonyabbrendű állatfajtát jelentett.

Nyelvújításos származékszó: a szív igéből alkották meg a “cs” képzővel, csakúgy mint a gyutacs, dugacs vagy tömecs szavakat, melyekből szerencsére csak egy-két szó maradt meg nyelvünkben.

A spongya szó már igen korán megtalálhatók írott forrásokban. Korabeli jelentése: Szivacsfaj telepeinek a vázából, illetőleg lyukacsos szerkezetű, a vizet magába szívó mosdó- és törlőeszköz.

Radvánszky Béla: Magyar családélet és háztartás a XVI. és XVII. században című könyvéből megtudhatjuk, hogy a fürdőszivacs, vagy spongya régebben is ismert volt.

Rimay János a XVII. században többször is járt Konstantinápolyban, ahol egy alkalommal vásárolt spondiát. Thurzó György levelezésében is felbukkan a spondia szó. A szövegből kiderül, hogy a hédervári várban, 1681-ben már Thököly Imre is használta fürdés során.

Orvosi célokra a préselt vagy sajtolt szivacs korabeli ismertetése (Spongia pressa)

A magyar gyógyszerkönyvben is a hivatalos szerek közé van fölvéve. Gyógycélokra csak a legfinomabb likacsú féleség használtatik; az Amerikából hozzánk kerülő durván likacsos lószivacsot csupán a szivacs-szén (Carbospongiae) előállítására használják. A préselt szivacsa leginkább a sebészetben és a nőgyógyászatban nyer alkalmazást, amennyiben nedvszívó és erősen felduzzadó sajátságánál fogva természetes és kóros csatornajáratok (méhnyak stb.) mechanikus tágítására igen alkalmas. Hasonló alkalmazása van a viasszal impregnált szivacsnak (Spongia cerata) is, mely pálcikaalakokba van felvagdalva.

Habkő korabeli leírása

Habos, szivacsos, likacsos külsejű, többnyire világos szürke színű vulkáni üveg, melyet, mivel fa és egyéb tárgyak simítására, horzsolására használják, horzskőnek is neveznek: a német Bimsstein-nak mondja; némelyek magyarul még tajtkőnek is nevezik. Tulajdonképpen épp úgy üveges módosulata a trachitnak, akár az obszidián, szurokkő, a gyöngykő, stb., csakhogy míg azok tömöttek, addig a H. annyira likacsos, hogy a vízen úszik, noha poralakban; fs.-a 2,3-2,5. Kémiai összetételre nézve tökéletesen megegyeznek ama trachitokkal, melyeknek szomszédságában találtatnak és amelyeknek módosulatai. Kovasavtartalma 55-74 % közt változó, káli- és nátrontartalma 5-15 %, víz is van benne rendesen 1-2 %. Úgy képződött, hogy a megolvadt vulkáni anyagot gyors lehűlése alkalmával gázok és gőzök - nagyobbára vízgőzök - járták át, melyek szivacsossá, likacsossá tették. Mesterségesen is készíthetni ily módon habkőféle üveget. Elég gyakran nagyobb ásványokat látni benne kiválva, nevezetesen ortoklaszt, plagioklaszt, földpátokat, magnetitet, augitot, csillámot stb.

Előfordulása

Nálunk elég nagy tömegekben találni a Bükk-hegységben (T.-Daróc, a Szőllőhegy K-i oldalán), Selmec vidékén, Tokaj-Hegyalján, ahol némelykor likacsossága dacára egészen gyöngyköves vagy pedig oly nagy földpátok váltak ki benne, hogy valósággal porfírról lehetne szólni.

Legnagyobb tömegekben a Lipari-szigeten van meg, ahol a Pilato- és Chirica-hegyek anyaga egészen H. Itt rendszeres bányászás is van és a kereskedésbe a H. kizárólag innen kerül. Franciaországban sok van az Auvergneben. Németországban pedig a Laachi-tó környékén. Egyéb vulkáni területeken is, úgyszólván a világ minden részében szintén megvan.

Mesterséges habkő

Mesterséges habkövet is készítenek finom quarc-homok és anyag összeolvasztásából. Egyes vidékeken habkőtufa meg habkőbreccia is van, különösen a Rajna vulkáni vidékén. Laza rétegeket alkotnak és habkő meg vulkáni vidékén. Laza rétegeket alkotnak és habkő meg vulkáni törmelékek összehalmozódásából keletkeztek.

Felhasználása